Kitartás és fejlődő szemlélet – a siker kulcsai

A közelmúltban írtunk a tehetségről, és arról, hogyan lehet már korán felismerni. Mostani cikkünk egy olyan személyiségjegyről szól, ami legalább annyira, ha nem jobban határozza meg a gyerekek (és felnőttek) sikerét, mint a tehetség. Ez a jegy nem más, mint a kitartás, vagyis angolul a grit.

A grit angolul eredetileg homokot, apró kavicsot, az erőfeszítéseket kísérő fogcsikorgatást jelenti. A pszichológiában pedig a grit egy bizonyos fajta kitartásra utal: arra, amely egy meghatározott célkitűzés iránti szenvedéllyel kombinálva lehetővé teszi, hogy hosszú távú erőfeszítéssel elérjük azt, amit szeretnénk. Angela Ducksworth amerikai pszichológus számos kutatást végzett a témában: iskolákban, egyetemeken, katonai akadémián és gyerekek számára rendezett helyesírás-versenyen mérte különféle eszközökkel, hogy kik azok, akik végül sikeresek lesznek, és kik morzsolódnak le. Az eredmény meglepő volt: a mérhető intelligencia (IQ) egyáltalán nem volt döntő fontosságú, sőt, néha a magasabb IQ-jú személyek rosszabbul teljesítettek. Az egyetlen mérhető személyiségjegy, ami meg tudta jósolni a jövőbeli sikert vagy kudarcot, az a hosszú távú kitartás, a grit volt.

A kitartáshoz kapcsolható egy fogalompár is: a rögzült és fejlődő szemlélet (growth mindset). Ezek Carol Dweck pszichológus kutatásaihoz köthetők, és azt fejezik ki, hogy valaki ösztönösen, tudat alatt mit gondol a képességek és tulajdonságok természetéről. A rögzült szemléletű emberek úgy hiszik, hogy az intelligencia, a tehetség, vagy bármely más hasonló készség állandó mértékű: az ember bizonyos képességekkel születik, és azok az élete során már nem is változnak. A fejlődő szemléletűek ezzel szemben úgy érzik, hogy a képességek fejleszthetők, és ha megdolgoznak érte, akkor lehetnek okosabbak vagy ügyesebbek, mint amilyennek születtek.

Ez az alapvető különbség a gondolkodásban már gyerekkorban (már 4 éves kortól megfigyelhető) meghatározza, hogy valaki hogyan viszonyul a kihívásokhoz, a sikerhez és a kudarchoz, illetve magához a munkához.

Ha egy rögzült szemléletű gyermeknek egy feladat nem sikerül, akkor ebből azt szűri le, hogy ő valójában nem okos, nem tehetséges, és ezen nem is tud változtatni. Elkezdi kerülni a kihívásokat: csak olyasmivel próbálkozik, amiről tudja, hogy erőfeszítés nélkül menni fog, hiszen bármi más, ami ennél nehezebb, magában hordozza a kudarc (és emiatt az értéktelenség érzetének) lehetőségét.

A fejlődő szemléletű gyerekek ezzel szemben ösztönösen megérzik, hogy a képességek fejleszthetők a folyamatos igénybevétellel, erőfeszítéssel. Ha valami sikerül nekik, akkor újabb, kicsit nehezebb kihívást keresnek, hogy ahhoz is felnőhessenek. Mernek kérdezni és segítséget kérni, hiszen ez számukra nem a gyengeség vagy tehetségtelenség jele, hanem egy eszköz, amivel tanulhatnak, ügyesebbé válhatnak.

A gyermekek sikerhez vezető útja tehát kéz a kézben jár a hosszú távú kitartással és a fejlődő szemlélettel. Most biztosan felmerül a kérdés minden szülőben: hogyan változtathatom gyermekem szemléletét és kitartását? Hogyan segíthetek neki sikeresebbé válni?

Kezdésként hasznos, ha elbeszélgetünk a gyermekünkkel erről a két szemléletről. Elmagyarázhatjuk, hogy miként gondolkodnak az egyik, illetve a másik követői és hogy képesek vagyunk változtatni, hatást gyakorolni a saját életünkre, és nem a pillanatnyi állapotunk, helyzetünk vagy teljesítményünk határoz meg minket. Egy iskolai kísérlet kimutatta, hogy pusztán attól, hogy beszélgettek erről a gyerekekkel, gyakoribbak lettek a fejlődő szemléletre utaló viselkedésminták. Tehát úgy tűnik, a fejlődő szemléletet lehet tanulni, el lehet sajátítani.

Egy másik fontos tipp: ha dicsérjük a gyermekünket (és dicsérjük!), ne a képességeit, hanem az erőfeszítését emeljük ki! Ne azt mondjuk, "milyen jól sikerült az iskolai dolgozat, nagyon okos vagy", hanem azt, "milyen jól sikerült a dolgozat, igazán nagyon szorgalmasan készültél rá"! Ha a tehetséget, okosságot dicsérjük, azzal azt sugalljuk, hogy ezek a gyerekkel veleszületett képességek, amik meghatározzák az ő értékét – vagyis pont a rögzült szemléletet fejlesztjük ki benne.

Tanítsuk meg gyermekünket arra, hogy egy-egy kudarc vagy egy hiba még nem a világvége, a hozzá kapcsolódó képességeink és gondolkodásmódunk pedig fejleszthető. Mivel a gyerekek viselkedésük és világnézetük túlnyomó részét a szüleiktől tanulják, erre a legjobb módszer az, ha mi is higgadtan, elkeseredés, hiszti és mások hibáztatása nélkül kezeljük saját kudarcainkat.

A Logiscoolban a gyerekek nem csak értékes tudást sajátíthatnak el, hanem projektalapú tananyagunk segítségével rendszeres sikerélményt és hosszú távú motivációt is szereznek. A feladatok elvégzése közben hibáznak, de megtanulják azt is, hogy a hibákat akár több módon is kijavíthatják, az elkészült projekteket pedig bármikor tovább fejleszthetik. Rendszeresen találkoznak legyőzendő nehézségekkel, de saját tapasztalatukon keresztül azt is megtanulják, hogy ezek leküzdésével válhatnak egyre ügyesebbé a programozásban, a robotikában, vagy bármely egyéb általuk választott digitális témában. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek pozitív, megerősítő környezetben, élmény-alapon szerezzék meg mindazt a fontos tudást, amellyel sikeresek lehetnek a digitális világban. Kurzusaink, táboraink és workshopjaink szeretettel várják a fejlődni vágyó gyermekeket!

További információ: https://www.logiscool.com/hu-ro.